Sárkány, mint szimbólum
A sárkányok már az emberiség hajnalán is a kultúránk részét képezték. Eltérő jelentéssel bíró lények voltak, mivel valószínűleg különböző tájanként egymással párhuzamosan épültek be a helyi mitológiába. A legtöbb esetben azonban leginkább segítő, védő szimbólum. Kígyó szerű sárkányok már a mezopotámiai kultúrában is jelen voltak. A keresztény vallásban inkább a gonosz megtestesítőjeként jelenik meg, Sárkányölő Szent György egy mindenki által ismert alak. Magyarországon is működött a Sárkány lovagrend, melynek jelképe egy a farkával önmagát megfojtó, feláldozó sárkány. Ami a nemes lélekre utal, aki hajlandó saját magát is feláldozni, azért hogy másokon segítsen. Keleten a legfőbb bölcsesség, a halhatatlanság szimbóluma Gyógyító erő birtokosa. Neki tulajdonítják az írás és a tudományok feltalálását. Lehet jóságos (égi) és pusztító (földi) is. Hiszen a sárkány hozza az elemi csapásokat, de a termékenyítő esőt is. A mai napig tartanak tavasszal látványos sárkányünnepeket Keleten. Úgy tartották, hogy a sárkányok télen a föl mélyében laknak, és tavasszal jönnek elő esőket és viharokat hozva magukkal. Démonűző, védő szimbólumként is használják.
